Oldalak

12/31/2014

Happy New Year!

Bár ez a blog elsősorban a múltidéző divat és a "múlhatatlan" szépség sziporkázó, súlytalan világába hivatott repíteni Titeket, most mégis inkább lelki húrokat pendítenék december 31-e apropóján! Gondoltam rá, hogy készítek egy glamúros szilveszteri party-dressz ajánlót (természetesen a vintage módi jegyében), de aztán mégsem... mivel most épp olyan periódusomat élem, mikor is úgy érzem, hogy az év utolsó napja nem csupán a csillogó, szertelen mulatságok ideje, hanem -elsősorban- a számotvetésé: a mögöttem álló év alakulásáról és az eljövendő lehetőségeiről! Mindenesetre van egy kis listám, amit lehet, hogy örülhetek ha az elkövetkező öt évben sikerül megvalósítanom, de akkor is: a változást senki nem fogja helyettem elkezdeni és ha már leírom, azzal  tettem egy lépést a belső harmóniám kiteljesítése felé, mert anélkül nem lehet "boldog" az eljövendő esztendő!

Tehát 2015 a változás éve lesz számomra, mert:

- kevesebb kritikát gyakorolok, ítélkezés  helyett inkább önvizsgálatot tartok!
- még több figyelmet fordítok Másokra!
- elengedem a -vélt vagy "valós"- sérelmeimet (na ez lesz a legnehezebb)!
- tényleg kihozom a maximumot a jelenből (hát igen, leírva pofon  egyszerű, na de  megvalósítani)!
- nem ragaszkodom a "régihez", vállalom a kockázatot az ismeretlen, új tapasztalásokért!


Szóval "csak" ennyi lenne, és van itt egy Óév búcsúztató - Újévköszöntő "képeslap" a tavalyi szilveszteri cica-partiról rögtönzött pillanatokkal (ami egyébként a legkedvesebb fotósorozatom a blog történetében http://lovehatslovecats.blogspot.hu/2013/12/my-glamorous-black-white-party.html), valamint egy kis januári "orosz hercegnős" sikk a' la Tündi! B.Ú.É.K. Kedveseim!!!













12/30/2014

"Winter Atmosphere"

Csillagokká dermedtek az égbolt könnyei, a tél lehelete is metsz, de könyvvel a kézben utazni idilli idebent...

Photographed by Andy Prokh

12/28/2014

"Let It Snow"

Na végre! Kis késéssel, de mégiscsak megérkezett a várva-várt hóesés! Imádok a havas-hangulatban gyönyörködni a meleg szobából, miközben a sülő áfonyás-mákos kuglóf illata terjeng, pihe-puha cica a lábamnál gömbölyödik... tökéletes, akár a Kinfolk magazin hófútta fotói!

https://www.kinfolk.com

12/26/2014

My Christmas Decorations

Egy kis karácsonyi képes hangulatjelentés a fekete-fehér-ezüstös ragyogás jegyében az elmaradhatatlan kandúrkával! Az előző évek fehér-barna-bézs triumvirátusa után, most ez a hidegebb hármas viszi nálunk a prímet, hát igen az ünnepek alatt még a macaron-ok is monokróm színvilágban kellették magukat, akárcsak a cicám, aki nem csak az ezüstgömböt, de a kókuszos-mákos ínyencséget is kinézte magának! 

Photos by Love hats, love cats

12/24/2014

Happy Christmas, Kitties!

Boldog, békés, örömteli Ünnepeket Cicukáim, ezzel az angyali -Harry Whittier- cicussal, ha már nem kaptunk  hópelyhes karácsonyt, legalább ilyen formában!

Photographed by Harry Whittier

12/23/2014

Happy 109st Birthday Fekete Sas!

Biztosan emlékeztek, -hisz nem olyan rég volt- a Cydonia Vintage által kiírt szépségversenyhez kapcsolódó bejegyzésre, illetve az akkor posztolt fotókra! Utaltam is rá, hogy a felvillantott képek, csupán előzményeknek tekinthetők, tehát ígéretemhez híven, íme a folytatás! Nagyon élvezetem  a kissé "boudoir" hangulatúra sikeredett fotózást, melyhez Hódmezővásárhely ékessége -az éppen 109 éves Fekete Sas Szálló fényűző bálterme- szolgáltatta a pompás hátteret, mely nem csupán -Ady szavaival élve- "Paraszt Párizs" és a vidék páratlan ékessége, de egész Közép-Európa második legnagyobb oszlop nélküli báltermének címével is büszkélkedhet....egyszerűen pazar! Az eklektikus-neobarokk csoda, Pártos Gyula tervei alapján 1905 karácsonyán került átadásra és röpke idő alatt az Alföld origójává emelte a várost, miként az akkortájt itt alkotó művésznagyságok -festők, irodalmárok- szelleme, rendkívül pezsdítően, termékenyítően hatott Vásárhely kulturális életére! Századfordulós, aranyos pompáját 1995-ös felújítása óta újra csodálhatjuk, miképp az ornamensekkel cifrázott, szecessziós páholyainak csilláros panorámáját! A jelenleg rendezvényházként funkcionáló káprázatos épület mindenképp megérdemli a hódolatot, a kávéháza meg tökéletes búvóhely  barátnős csevelyekhez (is)! Boldog 109-ediket Fekete Sas!!!

Photographed by Vári Dénes 

12/22/2014

"Art Déco Decor" by Lisa

Jó pár éve még én is fekete-arany bűvöletben lebegtem karácsony táján és ennek megfelelően december 24-ére a fenyőfa is ebben az elegáns színkombinációban tündökölt!  Lisa Gachet a Make my Lemonade bloggere (http://lovehatslovecats.blogspot.hu/2014/12/french-lemonade-by-lisa.html) bohókásan franciás, art déco party-hangulatot álmodott -e komoly és ragyogó színek ötvözetével, ráadásul ez az arculat valódi "Jolly Joker", legyen szó akár karácsonyi vacsoráról, avagy egy Szilveszteri Gatsby-party-ról (pláne ha egy ilyen feltűnő fejdíszben libbentek be, mint amilyeneket Lisa visel  http://karunaballoohorticultricetextile.bigcartel.com/), na igen, ez a lány merészen mixel: kedvencem összeállításom -tőle- a csíkos pizsama arany-kockás masni-kalapkával, illetve az arany turbán, pántos hátmegoldású kis feketével passzintva! Szóval tessék ihletődni!

Photographs by Pauline Darley for Make my Lemonade

12/19/2014

Mood...

Rég volt mood board, ezért most pótolnám -e mulasztást! Ez a mostani -akár a december végi napok-kissé köd fátyolosra sikeredett, de azért itt-ott átsejlenek az közelgő ünnep fényei! Az ilyenkor beköszöntő -majdhogynem kötelező- ajándékhajszában -teljesen tudatosan- idén sem veszek részt, ugyanis közmegegyezés alapján, családon belül eldöntöttük, hogy csak a gyerekeknek vásárolunk! Én egyébként is elkötelezett híve vagyok a kézzel-szívvel-lélekkel készített meglepetésnek, és itt most nem feltétlenül csak kézműves tárgyakra gondolok, hanem bármilyen kulináris finomságra: lehet ez egy üveg -saját főzésű- dzsem névre szólóan, vagy fűszeres aprósütemény, esetleg a mai hangulat-tábla jobb felső sarkában látható sós-karamellás cukorka különlegesség Linda Lomelino konyhájából ( http://call-me-cupcake.blogspot.hu/2013/11/winter-recipes-salted-caramel-candies.html#.VJQAgV4AA )!

Talán ebben az időszakban még inkább aktuális -és megszívlelendő- ez a Weöres Sándor idézet melyet " A teljesség felé" című bölcseleti kötetéből kölcsönöztem:


"Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
 Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
 Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
 Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
 Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
 Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
 Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
 Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
 Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
 Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad."

Photos: Kinfolk Magazine / Call me Cupcake / Vogue Germany / Cox&Cox

12/17/2014

"Treasure" of Malmö

A malmöi lakás iskolapéldája lehetne, hogyan szelídíthetőek össze a régmúlt -pazar- belsőépítészeti kincsei és a mai,- modern funkcionalitást képviselő tárgyak, merthogy a  szájliszt-fotós párnak ez a művelet nem jelentett gondot, mint azt a svéd Elle Decoration fotói is tanúsítják! A kedvencem az elefántcsontszínben úszó impozáns nappali, lélegzetelállító mennyezetével és az eszméletlen gyönyörű, részletgazdag cserépkályhával, ahogy a festett famennyezet és a sötétzöld falak szépséges összhangja is magáért beszél! 

Photographs by Petra Bindel for http://elledecoration.se/

12/14/2014

"Love and Other Disasters"

Love and Other Disasters: ha eddig nem láttátok volna, vagy -esetleg- nem elégszer, akkor kellemes-szellemes vasárnapi esti programnak néz ki ez a brit-francia mozi! Szóval a "hozzávalók" egy fesztelen esthez: végy egy szuperdivatos közeget (ami jelen eseteben a brit Vogue szerkesztősége) egy  szeretnivalóan cserfes, kotnyeles nőszeméllyel (Brittany Murphy), adj hozzá egy kedves, némileg gyámolításra szoruló meleg szobatársat, egy szemtelenül szexi fotóasszisztens fiút, egy kissé (vagy inkább nagyon is) neurotikus, költői babérokra pályázó flúgos barátnőt,  valamint egy igazán sármos, ideális férjjelöltnek tűnő lovagot! Ha ez megvan, keverj hozzá még némi "félreértést", szórd meg bőségesen komikummal és Voilá: kész is a lehengerlően humoros, habkönnyű love story! Felhőtlen estét Nektek!









12/12/2014

"Little Rustic Charm"

OTTHON: mely puhán és óvón keretezi életünk! Milyen felemelő érzés a karácsonyi ünneplőbe öltöztetett lakás küszöbén átlépni! Mivel közeleg az év legszebb ünnepe, ennek apropóján egy kis rusztikus karácsonyi csemegét hoztam nektek, inspiráció gyanánt! A fotókon látható otthon hangulatfelelős gazdasszonya, Maria egy lovasfarmon éldegél férjével és öt gyerekével, ebben az egyszerűségében is csodás, franciás-szellős stílusban berendezett parasztházban, vintage holmikkal -és édes kutyusokkal- körülvéve. A hívogató családi fészekben  az ünnepek alatt is hamisítatlan rusztikus-romantika uralkodik, örökzöldekkel feldíszített veterán -holland- szánnal, asztalként funkcionáló  francia utazóládával, krémfehér árnyalatok ölelésében... és akkor a képek, melyek önmagukért beszélnek!

http://dreamywhites.blogspot.com/







12/10/2014

"Morning Temptation"

Mit szólnátok  ha megédesítenénk a reggelt, mondjuk egy fahéjas forró csokoládéval,  leheletnyi narancslikőrrel megbolondítva (már a  karácsonyra hangolva)?!

Photo by Call me cupcake

A Novel by Géza Csáth

Engedjétek meg, hogy becsempésszek az estétekbe egy különös "mesét"! A történetet legkedvesebb férfi novellistám -a múlt század elejéről- Csáth Géza jegyezte le a reá jellemző  távolságtartó, hűvös stílusban, mely hangvétel, -akár egy fénymikroszkóp a bogárszárnyredők barázdáltságát- úgy mélyíti tovább  a szereplők lecsupaszított lélekrajzát! Csáth  prózája nem holmi tündérmese, híján van a bájoló varázslatnak,  de helyette közvetlen közelről "nézhetjük végig", mint töri szilánkossá a lelket a viszonozatlan, fagyasztó szenvedély és a SZERETETLENSÉG metszéspontja, mely nemcsak hogy nyomorékká teszi az embert, de ÖL!

Photo by Emily Soto


(1912)

SCHMITH MÉZESKALÁCSOS


A lőcsei városi régiségtárban betűztük a pallos felírását.


"Wenn ich diesen Schwert thue aufheben,
So wünsche ich dem armen Sünder das ewige Leben."

Két kézre fogtam a fatális, nagy, nehéz kést, és próbálgattam, hogyan vághatott vele a hóhér.
Eszembe jutott azután egy Zichy Mihály-féle illusztráció, amely útba igazított, és most már heroikusan suhogtattam a levegőben az ócska, de kitűnő acélt.
- Rettenetes! - suttogta Margit. Rajtam is végigfutott a hideg. Átéreztem a pallossal való kivégzés rettenetességét, magam előtt láttam a lőcsei hóhért, ajkain a kegyetlen, keresztény gondolattal: "Wenn ich diesen Schwert thue aufheben, So wünsche ich dem armen Sünder das ewige Leben."
- Ez az a pallos - betűzte Margit a magyarázó cédulát -, ez az a pallos, amellyel az utolsó halálos ítéletet végrehajtották. A delikvens Schmith mézeskalácsos volt, aki feleségét megölte.
- Mikor volt ez a kivégzés? - kérdeztem az őrtől.
Az őr azonban nem tudott semmit se mondani.
Már majdnem bosszankodni kezdtem, mert érdekelt a Schmith mézeskalácsos története, és akármilyen ügyefogyott szervírozásban is, de rögtön kívántam hallani, amikor Margit megismételte a kérdést:
- Mikor volt, mikor? - kérdezte dallamosan.
- December 31-én volt - mondtam - 1732-ben. Siettek vele, mert 1733-ban már Lőcse elvesztette a pallosjogát.
- 1733-ban? És miért?
- Sok mindenféle oka volt annak - feleltem könnyedén és a magyarázó fölényével. - Sok mindenféle oka volt. A király rendeletileg visszavonta a pallosjogot, amelyet, ha jól emlékszem, Zápolya János adományozott, bár ebben az egyben nem vagyok biztos. Szóval, 1732. december 31-én volt a kivégzés. Ennek a Schmithnek a történetét a feleségével különben részletesen el fogom mondani magának.
- Jó - mondta Margit -, nagyon érdekel, de honnan tudja?
- Honnan tudom - válaszoltam kissé határozatlanul -, részletesen benne van az egész dolog a krónikában, amelyet már nem tudom hol, olvastam.
Elkészültünk a régiségtárral, áthaladtunk az óriási, kőkockás csarnokon, amelynek kandallójából a legfinomabb XVI. és XVII. századbeli koromnak az illata áramlik, és lejöttünk a széles lépcsőkön.
Később a Szent Jakab-templomban a szárnyas oltárok, az aranyozott faszobrok, a szarkofágok között elkezdtem a mesét.
- Nézze - mondtam Margitnak, és megmutattam a mézeskalácsosok céhmesterének címeres ülését -, itt hallgatta vasárnaponként a misét Schmith mézeskalácsos. Ha jól emlékszem, Schmith Fábián. Itt ült a kékfestők és a könyvkötők céhmesterei között, mint a céhek jelvényeiről láthatni.
Hallgatag ember volt, tudta titkolni, hogy mit gondol és mit érez. Ezért választották meg harmincnégy éves korában céhmesternek. Akkor ez imponált az embereknek, ezerhétszáz körül.
Erős német akarat volt ebben a csúnya, vizes szemű, halszájú, sápadt emberben. Méghozzá vörösesszőke haja volt. Az ilyen férfiak tudnak szeretni esztendőkig, szívósan, némán, féltékenyen, mint a vakondok. Ezenkívül a legjobb mézeskalácsos volt Lőcsén. Külföldön tanult, Nürnbergben és Drezdában, ahol annak idején a mézeskalácsos-ipar aranykorát élte. Abban az időben az emberek szerették a mézeskalácsot. Nem kuriózum, hanem csemegeszámba ment, és még cukrászok nem voltak. Szóval képzelheti, hogy Schmith hogyan gyűjtötte az aranyakat rakásra a ládájában. Volt tekintélye, pénze, csak jó barátja nem volt. Senki se szerette ezt a Schmithet.
Vannak ilyen emberek. Saját maguk előtt szégyenlik, ha valakinek a szeretetét vagy a barátságát keresnék. Kívül hideg a bőrük, mint a kígyóé, és izzad a kezük, de belül fáj nekik az elhagyatottságuk, és a dacuk befelé szúrja a szívüket. Mindenkiben megszimatolják az irtózást, az undort és az ellenszenvet, amelyet csúnyaságukkal, kedélytelenségükkel fölkeltenek. Érzik, látják, hogy nincs menekvés, hogy szerencsétlenségre, nyomorúságra, magányra, ellenszenvre vannak ítélve a születésük óta. Nos, és mit magyarázzam magának tovább: ilyen ember volt Schmith mézeskalácsos.
Harmincöt éves korában elhatározta, hogy megházasodik. Sokat rágódott rajta, törte a fejét, hogy jó lesz-e, vagy rossz lesz-e. Félt, hogy nevetni fognak rajta. Azért, hogy egyáltalán egy ilyen csúnya, zárkózott, hideg ember házasságra, szerelmeskedésre gondol. És borzadt a gondolattól, hogy a felesége meg fogja csalni. Hiszen annyi a szép férfi, annyi a kedves, meleg hangú, forró szájú, erős és fiatal legény. Mondom, sokat töprengett Schmith, de mégis elhatározta magát.
- Mit ér az aranyom, és mit ér az, hogy céhmester vagyok - semmit. Nem szeret senki. Az emberektől nem koldulhatok szeretetet és bátorságot, erre nem vagyok képes. De a pénzemért kaphatok szép lányt. Hozzám adják a legszebb lőcsei lányt is, mert gazdag vagyok. És ha a templomban összeesket bennünket Maurer Constant prépost úr, akkor az asszony szeretni köteles engem, és köteles forrón megcsókolni a számat, és köteles engem megölelni, amikor csak akarom. - Így morfondírozott Schmith és rászánta magát, hogy megházasodik.
Csak ott hibázta el a dolgot, hogy éppen a legszebb lányt kellett neki kiválasztani. Az ilyen emberek egyszerre akarnak kárpótlást minden szerencsétlenségükért és bánatukért. Schmith is azt akarta, hogy most már, még a tetejében, irigyeljék az emberek. Paul Walternek, az ötvösnek a lányát, Évát kérte meg. Négy hét alatt megvolt a lakodalom, márciusban. Ezerhétszáznegyvenkettő márciusában.
- Az előbb harminckettőt mondott - szólt közbe Margit mosolyogva.
- Harminckettőt? Persze, az ezerhétszázharminckettedik évről van szó - folytattam folyékonyan. - Márciusban volt a lakodalom. Schmith magát a kékfestők céhmesterét, Meliuszt kérte fel násznagynak, a Juhász Meliusz Péternek egyik leszármazottját, tudja, akiről a magyar irodalomtörténetekben szó van. Paul Walterék a városbírót választották násznagynak - ennek a nevét nem tudom, elvégre az ember nem emlékezhetik mindenre - de a városbíró nem fogadta el. A násznagy más lett. A dolog magyarázata, az volt, hogy a városbíró fia a bolondulásig szerette Évát, és úgy kellett volna, hogy ő kapja feleségül, de a vén zsugori Paul Walter nem adta hozzá a lányt. Nyilván gazdagabb vőlegényt akart. Az aranyművesség és az arannyal való foglalkozás kapzsivá teszi az embereket. Ez menti Paul Waltert; ő, aki egész életében arannyal dolgozott, csakugyan azt hitte, hogy az arany egyenlő a boldogsággal. Meg volt róla győződve. És a leányt boldognak akarta látni. Éva nem ellenkezett, ez akkor nem volt divatban. Az ezerhatszázas és hétszázas években a szülők sokkal nagyobb urak voltak. A királyok is, a főispánok is, a városbírók is. Érti?
- Értem - felelte Margit értelmesen.


- Nos, és persze Éva sápadt volt az esküvőn, mint ahogy illik. Sápadt volt, sok ezüst karos gyertyatartóban négyszáz gyertya égett. Komoly, komor esküvő volt. Sok nehéz vörösbort megittak a férfiak, és kevés tánc volt. Három nehéz vasláda zárta a menyasszony kelengyéjét. Gyönyörű, drága kelengye volt. Skófium, násfa, szattyán, brokát, selyem, bársony, patyolat és minden efféle finom dolog, amit csak el tud képzelni. Ez vigasztalta Évát is. Hiú leány létére rajongott a selyemért, és tudta, hogy Schmith Fábián nem fog takarékoskodni vele szemben. Az ilyesmit a húszéves lányok akkor is megérezték. Schmith nem is takarékoskodott. De persze nem tudta boldoggá tenni a feleségét. Ha más lányról lett volna szó, valami hideg, kedves, szerény teremtésről - még lehetett volna. De Éva feketeszemű, pirosarcú, forró lány volt, mint a vérbelű narancs, aki hevesen és erőszakosan vágyik a teljes, tökéletes boldogság egy pillanatára. No, ezt Schmith nem adhatta meg neki. Undorodott a kedveskedéseitől, az alázatoskodásaitól, a rettenetesen szenvedélyes és mégis szégyellt és titkolt szerelmétől. Schmith mindig érezte, hogy erre a szép asszonyra neki tulajdonképpen nincs joga, mindig félt, mindig féltékeny volt, mint egy dühös kutya, aki nem ugat, csak mar. És még csúnyább volt olyankor, ha ránézett a feleségére. Ilyenkor ragyogtak a vizes szemei, mint a békáé. Lehetett bennük látni, hogy mindenért kárpótolva érzi magát, hogy az övé lehet ez a szépséges nő. Hogy az hideg maradt az ő undok hüllőcsókjai közepette, azt nem bánta. Ez a megaláztatás még fokozta az infernális szenvedélyének erejét.
Ugyanennek az évnek a decemberében, nyolcadikán, a késmárki vásárra ment Schmith. Lőcséről Késmárk egynapi kocsiút. Gyönyörű holmit vitt magával, többek között újfajta tükrös szíveket, amelyeknek kitalálására felesége iránti szerelme inspirálta. Kilencedikén és tizedikén volt a vásár. Tizenegyedikén este kellett hazaérkeznie Schmithnek, de ő otthagyta a második vasárnapot, és már tizedikén este hazajött. A városbíró fiát persze ott találta a hálószobában. Nem érte ott. Az ajtó be volt zárva. Zörgetett, betörte, rettenetes erő volt benne. Abban a pillanatban ugrott ki az ablakon a bíró fia. Schmith egy hangot sem szólt. A feleségének rohant és megfojtotta. Ezt egészen jól el lehetett várni Schmithtől, nemde? - kérdeztem Margitot kissé aggódva.
- Igen - felelte egyszerűen.
- A börtönben Schmith nyugodt volt. Sokat imádkozott, mint vallásos emberhez és céhmesterhez illik, és bizonyos megelégedéssel várta a halált is. Azt mondhatnám, hogy örült annak, amit tett. Cserébe a saját sok bajáért, a féltékenység kínjaiért, a sok munkában eltöltött örömtelen napért -- most igazán végképp és visszavonhatatlanul magáévá tette a feleségét; kifogta, kiemelte az életből, mint a horgász a halat a vízből. Az övé volt, nem lehetett többé elvitatni tőle. Ilyen aljas, gyalázatos megelégedettséget érzett Schmith.
Az ítéletet egykedvűen fogadta; nem szólt egy árva szót se. Szilveszter napján hajtották végre a halálos ítéletet. Az egész város ott volt, kivéve Paul Walterékat. A bíró fia ellenben ott nézte a kivégzést, közvetlen közelből. Schmith meglátta, de az arca nyugodt maradt.
Senki se sajnálta a mézeskalácsost; éppen azért, mert semmi megbánást, semmi halálfélelmet nem mutatott.
Összetett kezekkel térdelve és imádkozva fogadta a hóhér csapását, aki elsőre teljesen levágta a fejét.
Itt szünetet tartottam az elbeszélésemben, és vizsgáltam Margit arcán a történet hatását. Kissé elfogódott volt - amit az elbeszélésemben szereplő rémes elemeknek, hóhér, kivégzés stb. tulajdonítottam -, de a szemei nem voltak könnyesek. Jónak láttam másra terelni a szót, hogy kudarcom lehetőleg ne konstatálódjék. (Mert be kell vallanom, a könnyeire dolgoztam.)
Azután mind a ketten az óriási gótikus főoltár szemléletébe merültünk, amely Lőcsei Pál mester munkája, és csodálatos szépségű alkotás.

12/09/2014

'Book Wishlist'

Ti milyen könyveket lapozgatnátok legszívesebben a karácsonyi szünetben? Én -e kis "wishlist" formájában összegeztem -aktuális- vágyaim tárgyait... mert olvasni jó, macskával az ölben (vagy anélkül), illatosan gőzölgő teával, meleg szoba ölelésében, príma esti program ilyentájt!


12/08/2014

"Evening Book"

Akkor lámpát fel és elő a könyvvel!!!

Photographed by Rodney Smith

12/07/2014

'Sunday Swing'

Gyémántos hangú pin-up nővérek "A lányok legjobb barátjáról" trilláznak, hmmm...  elnézést Marilyn, de ez jobb, mint az eredeti!


12/06/2014

"Oh Happy Day!"


Meg kell, hogy osszam veletek az örömhírt, ugyanis egy hete én is neveztem a Cydonia Vintage által meghirdetett -virtuális- szépségversenyre, melyre régi korok autentikus öltözékében/sminkjében várták a kiírók a fényképes nevezéseket! Mivel épp az előtte való héten valósult meg egy régi álmom, ami egy pazar közegben megejtett fotózást takar (a produktum hamarosan felkerül a blogra, még Karácsony előtt), így gondoltam egy merészet és én is neveztem -e két "pre"fotóval az említett szériából...és NYERTEM!!! Tehát köszönet érte a Cydonia kedves zsűritagjainak (mivel itt nem az ismerősök, barátok, családtagok -kissé részrehajló- lájkjai volt a mérvadó, hanem a "szakértő szemek" döntöttek), valamint a Vári Dénes Photography közreműködésének és Kovács Ivett (sminkes) "szépítő kezecskéinek" is ezer köszönet!!! 

És akkor mellékelném a -pár soros- bemutatkozásommal kísért fotókat is!

"Gyerekkorom óta elbűvölnek a múlttöredékek, legyen szó egy szecessziós ívű épületről, avagy egy klasszikus szépségű gyöngysorról a nagymama ékszeres dobozából (a bársony kelmék iránti rajongásról már nem is szólva). Hiszem, hogy vonzódásunk egy adott korhoz, nem holmi szeszélyes véletlen műve, inkább azzal a gondolattal tudok azonosulni, miszerint elmúlt inkarnációk "sejtései" determinálják! Leginkább a húszas évek miliőjével vagyok szerelemben, bár az ötvenes évek kifinomult nőideálja sem áll távol az ízlésvilágomtól, pont -e "vintage életérzés" szenvedélye sarkalt például arra is, hogy elkezdjek blogolni a témában!"

Photographed by Vári Dénes