'Sunday ARTistic'

Nem csupán a művésznő 18. századi csendéleteket idéző (igéző) munkái, de az általa megálmodott nagyvonalú enteriőrök és a lélegzetelállító château ahol alkot... egyszerűen c'est magnifique!

http://www.clairebasler.com/

November mood...

"A londoni november nem is hónap - mondta -, hanem lélekállapot." 

S talán még inkább igaz ez, ha mohalepte kőkerítések szegélyezik a mindennapjaid Angliában... idézet Szerb Antal Utas és holdvilág című regényéből, mely annyira zseniális, hogy legszívesebben egy az egyben bekopiznám ide, minden "útkeresőnek", kötelező olvasmányként!

"Something magic is cooking..."

... elvégre minden kellék adott hozzá, különös tekintettel az Edward Gorey tarot lapokra!

Old School - Minimal CATattoo

Ennek a tetoválásnak az ideája elég sokáig érlelődött bennem, illetve az E/1sz nem is helytálló ez esetben, merthogy közösen "szültük meg" a Fatum szalon tetováló művészével Dorca Borcával, kiindulási pontnak ott volt az én cica & vintázsimádatom, melyhez tökéletesen passzolt Dorca "old school - minimal" stílusa, szóval íme a szépséges végeredmény!

E macskás motívum apropóján "mellékelném" legkedvesebb versemet Szabó T. Annától:


HÍZELEG. KÖNYÖRÖG.

Macska, te selymes őrület, te kúszó
törleszkedés a nálad nagyobb testhez,
visszhangvadász, te hosszan kiterült
olvadt rugó, tükrös szemedben lámpa
fénykörét köddé oldó üres nézés,
kurrogó, berregő forró torok,
tüskefogsor, mely cafatokra tép,
hasfelhasító görbetőr karom,

macska, te alvó, kilencmilliárd
élet tudója, aki a kapun túl
lelkeket ítélsz álmodban, miközben
hűs bundádon egy gyerekkéz simít,
a patkány képében a túlvilágra
megérkezők torkát átharapod,
és érdes nyelvvel lenyalod a vért,
visszalökve őket új földi húsba,

ott macskaőr a sötét folyosón,
itt simulékony plüss-szobacica,
te szó nélkül is szóló, síró-rívó,
ki megérted az embernyelveket,
és kiharapod azét, aki gyáva,
hogy visszaköpd az álmodban egy másik
gyerek szájába, aki hirtelen
felébred álmában, felül, beszél –

te puha vadság, koncentrált halál,
élet, ítélet, feszült figyelem,
napjaim tükre és tudója, jöjj,
ülj az ölembe, nyugtass meg, hogy élek,
nem álmomban ölellek, simogatlak,
hogy ember vagyok még s te macska vagy,
hogy még, még, még, még, még – hogy ne küldj vissza,
engedj át mégis, ha patkány leszek.

'Penny Dreadful's 'Deadly Nightshades'

És végére értem a Penny Dreadful boszorkányosan sötét évadjának! Már tűkön ülve vártam a második szériát (nah igen a mágikus tűk is előkerültek néhány bizarr jelenetben...brrrr) és azt kell mondanom nem okozott csalódást, sőt  még inkább fenntartotta az érdeklődésemet, mint az előző évad! A valódi természetüket tekintve, cseppet sem bűbájos bűbájosok Evelyn Poole-lal az élen, akárcsak a mérgező boszorkányfű, feketén csillogó termése -feltehetőleg- igencsak pupillatágitó hatással lesznek a természetfelettire fogékony rajongótáborra...