Oldalak

12/14/2017

'Minimalist Christmas Wreath'

A mai poszt főszereplője a maga egyszerűségében is szemetgyönyörködtető ezüstfenyő koszorú (egy szimpla kockás szalaggal átkötve) és a hozzá hangolt black & white outfit, voilà... 

Photographed by Adam Olah

12/07/2017

'Le roi des chats' by Balthus

Kedvenc festményem Balthasar Klossowski-tól ez az expressionista önarckép,  mely a "The King of Cats" címet viseli és 27 éves korában festette a köztudottan macskamániás művész, aki -habár legmegosztóbb festményeinek elmaradhatatlan alakjai az isteni macskák,- mégis inkább provokatív "Lolita-fixációt" sugalló munkáival érdemelte ki a 20.század legvitatottabb festőművésze címét...

Balthus's self-portrait: The King of Cats (1935)

12/06/2017

'Painterly Mood'

Tim Walker drámai tónusú, festői fotója visszarepít a gót romantika korába... a kontrasztosabb hatás kedvéért egy hatalmas karimájú, férfias kalap Erin O'Connor-nak, köszi Jacob K (aki a saját vonalán legalább olyan zseniális stylist, mint amilyen fotográfus Timothy!)...

Rebel Riders' photograph for Vogue Italia by Tim Walker

12/04/2017

'Sisters of the Moon'

"Számomra a fotózás tiszta fikció", mondta egyszer Sarah Moon, s valóban a francia fotográfusnő sötét romantikát árasztó, nosztalgiával telített,- fátyolos fotóit elnézegetve, mintha csak ébren álmodnék.... rabulejtően éteriek!

All photographs © Sarah Moon

És a végére egy kis "hold-dallam"a Le Blonde tolmácsolásában, mert hangulatában pont rimmel a Sarah Moon alktásokra...










12/03/2017

'Girl with a Kitten'

Lucian Freud ezen olajfestménye első feleségét, Kittyt ábrázolja, szeretem ezt a szuggesztív, hűvösségében is feszültséget sugárzó, szürrealista portrét...

'Girl with a Kitten' by Lucian Freud, 1947

12/01/2017

December...

...most még aktuálisabbak Fekete István sorai, valahol mélyen megérintenek, mintegy az előttünk álló téli hónapokra rimmelnek: 
"Ez az az idő, amikor az ég és a föld összeér a sötétségben, a valósággal az álmokkal, a múlt a jelennel s az élet a halállal, amelyeknek nem tudni, hol vannak a határai. Ez az az idő, amikor összefolyik a mozgás a mozdulatlansággal, a szín a színtelenséggel, a van a ninccsel, a ma a holnappal, a lehető a lehetetlenséggel, és a gondolatok is úgy mozognak, mintha semminek nem lenne sem neve, sem értelme; amikor a magányos ember rádöbben önmagára, csodálatos emberi valóságára, s ugyanakkor arra is, hogy ez a valóság alig valamivel kevesebb vagy valamivel több a semminél."

Photograph by Adam Olah