Egy ideje már a hosszú szárú bőrkesztyűk bűvöletében élek, és itt most nem a piacot elárasztó -kínai- gagyira gondolok, hanem -igényes társaikra- a kézzel varrott, finom darabokra! Ugye az én generációmnak nem cseng idegenül a "Pécsi Kesztyű" szlogen?! Igaz, hogy maga a -nagy múltra visszatekintő- gyár már több évtizede becsukta kapuit, de kézműves hagyományait szerencsére tovább viszi az a hét pécsi manufaktúra, melyek a régi kesztyűüzem privatizálását követően alakult! Így a kisebb vállalkozások tovább öregbítik a pécsi kesztyűk patinás hírnevét azáltal, hogy megőrzik a hagyományos technológiák egyik sarokkövét a nívós alapanyagokból történő kézi szabást! Hogy a minőség szeretete mellett miért fontos ismérvek ezek? Hunor Beatrix -a szintén pécsi illetőségű- kesztyűkészítő designer kiábrándító tényeket tár olvasói elé, blogján: (http://kesztyu.blog.hu/2009/09/08/kinai_kesztyu_avagy_a_minosegi_kesztyugyartas_halala), melyet elolvasva egyből világossá válik, miért is kellene vásárlásainkkal támogatnunk a magyar kesztyűkészítő vállalkozásokat!
Igaz, azzal is nem oly rég szembesültem, hogy ezek a kis magáncégek ma már főként exportra dolgoznak (a kesztyűk 90% külföldre készül), például olyan prominens megrendelőik vannak, mint a Dán királyi család, vagy a nagy divatházak közül a Louis Vuitton, Gucci, Cerutti, de rendszeresen kesztyűt húztak már Gaga, vagy Madonna kacsóira is, mivel nagyszabású fellépésekre és gálaestekre (vagy épp Hollywoodi produkciókhoz) is folyamatosan érkeznek hozzájuk az egyedi (és kis szériás) óhajok! Mindenesetre a kalap mellett a másik nagy kedvencem az elegánsan kézre simuló, hosszú,- puha bőrkesztyű, mely bármilyen egyszerűbb öltözéket sikkesen fejedelmivé varázsol, vagy ha szükséges "ápol és eltakar", a rövidebb ujjú kabátokhoz, pelerinekhez meg egyszerűen maga a tökély! (A klasszikus szépségű fotó Erwin Blumenfeld munkája, mely az amerikai Vogue megrendelésére készült 1950 márciusában.)