Mindig is tudtam, hogy Budapest Európa szíve! Mit nekünk Párizs?! Csak emeljétek fel a fejeteket, ha Pesten-Budán jártok (ez az ott élőkre még inkább vonatkozik), és beleszédültök a régies épülethomlokzatok látványába, -még akkor is, ha épp a kedves puttókat vastag füst-por réteg lepi- vagy szökjetek be a századfordulós kapualjakba és el fogtok csodálkozni szépséges, évszázados titkaikon! Hja, hogy a 8. kerület Palotanegyede meg valóságos "óázisa" a nagypolgári pompájukat máig őrző légies, "lakoknak", arról persze nem szól a fáma, pedig ott vannak az orrunk előtt! Hatványozottan áll ez a megállapítás, patinás kávéházainkra, gyönyörűséges fürdőinkre, fényűző hoteljeinkre! Ilyen gondolatok kavarogtak bennem Wes Anderson nosztalgikusan pazar látványvilágú, historizáló hotel-meséje láttán, mely grandiózus -mind szereplőgárdában, mind cselekményében és keserédes humorában- akár csak a -megidézett- történelmi Budapest atmoszférája! Nagyszerű mozi január első napjára!
