Kis-esti "mese":
Amikor elindult, még sápadt napsugarak cirógatták bőrét, pont mint a lebbenő, púderszín tüll mely épphogy sejtetni engedte alabástrom testét. Különös látvány volt, ahogy aranyló hajzuhatagával az őszi sóhajoktól könnyező, avarszőnyegen lépdelt: finoman, de eltökélten, mintha megigézte volna valami bűvös, ősi dallam. Mire a hangszerhez ért már sejtjeiben lüktettek az elfeledett melódia súlyos akkordjai, immár utolsó csatáját vívta az erőtlen őszi nap és akár a mesében, őt is nehéz, éjselyemből szőtt anyag burkolta körül, szép fején, hollófekete tollkoszorú: épp oly sötét, mint az a szomorú, mélyen eltemetett dallam, melyet a ködpárás billentyűsoron táncoló ujjai csalogattak elő!
Amikor elindult, még sápadt napsugarak cirógatták bőrét, pont mint a lebbenő, púderszín tüll mely épphogy sejtetni engedte alabástrom testét. Különös látvány volt, ahogy aranyló hajzuhatagával az őszi sóhajoktól könnyező, avarszőnyegen lépdelt: finoman, de eltökélten, mintha megigézte volna valami bűvös, ősi dallam. Mire a hangszerhez ért már sejtjeiben lüktettek az elfeledett melódia súlyos akkordjai, immár utolsó csatáját vívta az erőtlen őszi nap és akár a mesében, őt is nehéz, éjselyemből szőtt anyag burkolta körül, szép fején, hollófekete tollkoszorú: épp oly sötét, mint az a szomorú, mélyen eltemetett dallam, melyet a ködpárás billentyűsoron táncoló ujjai csalogattak elő!
 |
| Photographs by Emily Soto |